Latin neve: Leccinum duriusculum
Család: Tinórufélék

Kalap: 7-12 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, domború, majd kiterűl; szürkésbarna, sötétszürke, feketésbarna; a bőre a kalap szélén túlnő

 



 

Termőréteg: a tönk előtt felkanyarodik; apró pórusú; eleinte piszkosfehér, majd szürkésbarna lesz. Spórapor barna.

Tönk: 10-20 cm hosszú, 2-4 cm vastag, közepén gyakran kissé hasas, a tövénél elvékonyodhat, alapszíne fehéres, rajta sötétszürke, feketés szabálytalanul elhelyezkedő vagy hálózatosan összekötött pikkelyek vannak; a tövénél kissé zöldes.

Hús: a kalapban puhuló, a tönkben megkeményedik; vágáskor vörösödik, majd szürkésfekete lesz, a bázisban kékül vagy zöldűl; szaga, íze nem jellegzetes

Spóra: spp. barna, sp. orsó alakú, sima, 13-19 x 5-6 µm

Előfordulás: májustól októberig, kizárólag nyárfa alatt nő.

Étkezési érték: ehető, árusítható

Hasonló fajok: Összetéveszthető a nem változó húsú, nyírfa alatt élő Leccinum scabrum és a piruló, majd kékülő húsú Leccinum variicolor, illetve a gyertyánhoz kötött, feketedő húsú Leccinum griseum fajokkal.

Megjegyzés: mérgező fajjal nem, csak az ehető sötét érdestinóruval keverhető össze.