A császárgomba (Amanita caesarea) a kalaposgombák rendjén belül a galócafélék családjába tartozó Amanita nemzetség egyik ehető, Európa déli felében – így Magyarországon – is elterjedt gombája.

Jellemzői: Kalapja narancsvörös, tűzvörös vagy sárgásvörös, félgömb alakú, később kiterül; tetején néha fehér burokmaradványok vannak; széle finoman bordás; a kalapbőr lehúzható; átmérője 5‑20 cm. Lemezei halványsárgák, majd élénk citromsárgák lesznek, sűrűn állnak, nem lefutók és viszonylag szélesek. Tönkje citrom- vagy aranysárga, hengeres, tömör, alul gumósan megvastagszik, 8‑15 cm hosszú; a gallér is sárga, lelógó, felül enyhén bordázott; bocskora vastag, elálló, a tönkkel ellentétben fehér színű.

 



 

A fiatal gomba kacsatojás nagyságú is lehet, felül szélesebb, teljesen zárt, vastag fehér burokban van. A kifejlett gomba húsa sárgásfehér, a kalapbőr alatt sárgáspiros, a tönk közepétől lefelé fehér; illata kellemes, jóízű. Spórapora fehér; a spórák gömbölyűek vagy tojásdadok, méretük 9‑12 × 6‑7 μm.

Előfordulása: Mikorrhizás gombafaj, leginkább tölgyesben, szelídgesztenyésben található, de mindig csak a fák közvetlen közelében. Előfordul fenyvesben és mogyoró alatt is. A melegebb vidékek gombája, a száraz, agyagos talajt kedveli. Melegebb nyárutókon néhol tömegesen is terem, de általában nem mondható gyakorinak. Júniustól októberig terem.

Közép-Európában egyre ritkább faj, délebbre jóval inkább elterjedt. Mediterrán faj, mely a Földközi-tengertől Észak-Franciaországig, Belgiumig, Németországban Pfalzig, Észak-Bajorországig, Szlovákiáig, valamint a Kaukázusig fordul elő. Néhol ettől a területtől északra is megtalálták már, így 1925-ben és 1941-ben Jénánál. Európán kívül elterjedt még Észak-Afrikában, Kelet-Ázsiában, Japánban és Észak-Amerika déli részén.

Felhasználása: Jóízű, közkedvelt gomba, már a rómaiak is nagyra becsülték íze miatt („fungorum princeps”).